Az elmúlt napokban nem jutottam hozzá a blogíráshoz. Lefoglaltak ugyanis Hajdú Péter és az ő kedvesének, valamint közelgő egybekelésüknek minden médiumot elöntő részletei. Az egyik héten még azon izgultam, hogy vajon megkérte-e szíve választottjának kezét végre. Miután megbizonyosodtam róla, hogy Péter érzelmei ezuttal komolyak, akkor azon tűnődtem, hogy vajon túl hidegfejű, vagy éppenséggel érthetően praktikus-e az a döntés, hogy Kata mielőtt beleülne a „jóba” előtte házassági szerződést ír alá. Aztán elsöpörtek az események, mert ki sem élvezhettem a menyasszonyi ruha várható ára felett érzett elismeréssel vegyes vágyakozásomat, amikor robbant a bomba, és minden aktuális egyéb hírt elnyomott a szenzáció, hogy Kata bizony bekapta a legyet! Felesleges volt Péterünk aggodalma, és az előzetes termékenységi vizsgálat. Most már megnyugodva vehetjük tudomásul, hogy Hajdú Péter csodálatos genetikai állománya tovább lesz örökítve. Azóta nem is tudok másra gondolni csak az újabb sztárbébire. Találgatom vajon fiuk lesz-e vagy lányuk? Próbálgatom, vajon milyen keresztnév passzolna leginkább a Hajdúhoz? Számolgatom a heteket és alig várom, hogy megszülessen végre, ennek a két, számomra egyébként teljesen ismeretlen ember szerelmének a gyümölcse. Azt hiszem ilyen lehet az a kedves szerkesztők/újságírók által megálmodott érzelmi kötelék ami olvasó és sztár között létrejöhet. Ezek után ne csodálkozzanak a sztárok, ha az utcán régi ismerősként üdvözlik őket idegenek és érdeklődnek a család vagy a gyerek hogyléte felől. Szíves fogadtatás helyett azonban sokszor napszemüveg mögé bújva, felszegett állal próbálnak elnézni a tekintetüket kétségbeesve kereső átlagemberek feje felett. Na de miért? Hiszen erre vágytak, ezt akarták. Hogy ismertek legyenek.

Apropó, ismert. Az alakulóban lévő Hajdú dinasztia intim, családi pillanatainak olvasgatása közben azonban elkezdett kínozni egy gondolat. Tudjuk, hogy Hajdú Péter nem veti meg a szebbik nemet. Barátnői között tudhatjuk valamennyi tiszavirág életű, szárnypróbálgató sztárlányocskát, akiket semmi esetre sem a Péter útján kapható publicitás, és esetleges TV-és felkérések, sokkal inkább az őszinte szerelem hajtott Péter karjaiba. Tudjuk, hogy melyikkel mikor és miért szakított. Tudjuk, hogy hova utaztak nyaralni, ahol véletlenül mindig pont egy bulvárlap kamerája kapta őket lencsevégre. Tudjuk, hogy hol és hogyan él, betekinthettünk egy-egy pillanatra legénylakásába is. Igazából mindent tudunk Péterről. Lassan már úgy érezhetjük, hogy igen, Péter a mi fiunk.

Már csak egyetlen dolgot szeretnék megtudni, és ez az a gondolat ami hetek óta kínoz, amitől egyre kevésbé tudok szabadulni. Vajon ki az a Hajdú Péter? Mitől vagy miről híres ő? És főleg miért ő az ügyeletes sztár/sztáragglegény/sztárvőlegény? Azért mert van/volt/lesz egy felejthető műsora, a Névshowr, ami már minden rendes TV csatornát megjárt, de nézettség híjján, egyre jelentéktelenebb adókon kap helyet? A Névshowr c. műsor egyébként is a túlélés nagymestere. Nincs az a nézettségcsökkenés, ami meg tudná szüntetni. Már-már azt hinnénk, hogy a gagyi mulatósban nincs lejjebb, és akkor újra jön a Néwshowr. Megújult díszlettel, friss koncepcióval. Csak a minőség a régi. Olcsó, silány, szánalmas. A médiaiskolákban mint negatív példa, már bekerült a tanrendbe. Szerkesztőtanoncok generációi nőttek fel a szakmai hiányosságokat irígylésre méltó alapossággal, és minden elképzelhető bakira kiterjedően bemutató, felvett adásokon. Aki egyetlen egy adást is látott, annak számára nyilvánvaló, hogy Hajdú Péter sem műsort szerkeszteni, sem pedig vezetni nem tud. Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tanulásnak, mint képességnek is igencsak híjján lehet, hiszen ennyi év alatt már a hülye is megtanulta volna, hogyan csináljon egy nézhető műsort.

Amire viszont mindig szánt időt, az a TV-és, Sajtós újságíró/szerkesztő kollégáktól a szívesség PR anyagok bekasírozása. Így építgetve magát lassan olyan sztárrá, aki már annyira ismert, hogy azt is elfelejtjük megkérdezni magunktól, hogy miért is érdekes számunkra egyáltalán? Miért olvassuk érdeklődve a róla szóló ezernyi cikket? Vajon Noname Pista ugyanígy érdekelne bennünket és hajlandóak lennék értékes szabad perceink mérhető részét a róla szóló tulajdonképpen teljesen átlagos és mindennapi hírek olvasására áldozni? Gondoltatok már arra, hogy miközben mi Hajdú Péter mindennapjaira pazaroljuk érdemtelenül az igencsak értékes szabadidőnket, mindeközben Péter ázsiója egyre csak nő? Minél többet akarunk megtudni élete legfontosabb eseményének részleteiről, minél többen vesszük le a polcról azokat a lapokat, amelyeknek a címlapján ez az egészségesen vigyorgó, jó húsban lévő magyar gyerek fotója látható, annál magasabb áron fognak majd elkelni az első bébifotók? Csak nekem támadt az a rosszindulatú gondolatom, hogy Péter, aki a média működését azért mégiscsak elég jól ismeri, pontosan tudja ezt?