Mindig azt tanították nekem, hogy tiszteljük az idősebbeket. Ők már megéltek egy-két dolgot, következésképpen sokkal tapasztaltabbak és idővel bölcsebbek lettek. Ezt én is így gondolom. Azonban számomra úgy tűnik, hogy a sztárok világában ez is másként van.
Napjainkban tanúi lehetünk, hogyan viselik a '70-es, 80'-as évek sztárjai azt a mindenkit előbb vagy utóbb, de biztosan elérő tényt, hogy bizony ők is megöregedtek. Ez főként a nőket érinti, és úgy 50 éves korukat elérve látszik, hogy nagyon nehéz mindezt megélniük.
De miért kell az ötödik X-et elérve megbolondulnia sokuknak? Ez együtt jár a hormonális változással? Mivel én is bármennyire meglepő de évről évre idősebb leszek és nem fiatalabb, újabban egyre inkább figyelemmel kísérem az 50. életévét elért sztárok viselkedését. Így figyeltem fel, sokunk által tisztelt nagyszerű előadóművészünkre, Karda Beára, aki rendre feltűnik valamennyi bulvár médium hasábjain, és a képernyőn is egyre többször láthatjuk viszont.
Karda Bea, aki azt hirdeti, hogy ő az örök fiatal, és ezt bizonyítandó, vastagodó derekát passzentos nadrágokba gyűri, megereszkedésnek indult kebleit pedig a méreténél minimum 3 számmal kisebb toppocskákba. Bea a mai napig nem mondott le, az ezelőtt már jó 15 éve is cikinek mondható agyon blansolt szőke hajról, mely az erős szőkítést már nem bírva inkább cirok seprűre kezd hasonlítani, amit aztán az aktív tupírozással tovább szálkásít. Ez még mind rendben is lenne, hiszen akinek 20 éve sem volt ízlése, azt ugyan mitől szállná meg az ihlet amikor már feltehetőleg a látása is romlik. De ugyan mondja meg már valaki miért kell arról bejátszásokat nézzünk, hogy Beácska hogyan ugrál és kalimpál régi kedvenc slágereire a nappalijában, és miért ömleng folyamatosan azon, hogy ő annyira fiatal, hogy ismét szerelmes akar lenni. Ez nem inkább egy utolsó segélykiálltásnak hangzik, arról, hogy rettenetesen magányos és kétségbeesett? Ezek a sztárok nem nézik vissza a saját szerepléseiket? Vagy nincsenek barátaik akik finoman felhívnák a figyelmüket, hogy ez nem méltó hozzájuk? Nem tudom.
Tehát visszakanyarodva a cikk címére Karda Beát biztosan nem tette bölcsebbé a kor. Ezirányú töprengéseimre azonban a hétvégén barátaim, egy nagyon kedves művészházaspár adott választ, elmesélve Bea két felülmúlhatatlan sztoriját. Az egyik, amikor a művésznő egy vidéki fellépéséről hazaúton, figyelve a sofőrt - aki megszegve a kreszt át-át vágott a záróvonalon és úgy előzött - megkérdezte, hogy nem fél-e átlépni a záróvonalat, nem lesz-e ebből a gond. A sofőr magabiztosan felelte, hogy gond nem lesz, hiszen mivel ő művészeket, híres embereket fuvaroz, akiknek fontos, hogy időben az adott helyre érjenek, ezért neki van ZÁRÓVONAL ÁTLÉPÉSI ENGEDÉLYE. Bea elkerekedett szemmel hallgatta, majd tovább faggatta az engedély beszerzésének részleteiről, melyre a sofőr készséggel válaszolgatott, hogy igen, ezt a kerületi rendőrkapitányságon lehet igényelni. És igen, kedves olvasó, jól gondolja. Bea másnap már ott is volt a rendőrkapitányságon és Záróvonal átlépési engedélyért folyamadott...
Tehát lehet, hogy az idő és a kor mégis bölcsebbé tesz bennünket, de hát nem mindegy, hogy honnan kell felküzdjük magunkat ugye... Kedves Bea, neked még van minimum 100 éved ezen úton. Úgy hogy ne aggódj a korod miatt. Bizonyos tekintetben tényleg sikerült fiatal maradjál.
A másik híres sztoriját később írom le.
