Aktív médiafogyasztóként egyre többet töröm a fejem, hogy mit is jelenthet pontosan az a szó, hogy „sztár”, de még többet tűnödöm azon, hogy tulajdonképpen mitől tekintünk mi „sztárnak” valakit? Elméletileg a sztár fogalma olyan ismert személyiséget takar, akit a többi, mondjuk hétköznapi ember tisztel és elismer, esetleg felnéz rá, mert valami olyat alkotott, amely értékkel bír, méghozzá maradandóval a társadalom számára, vagy annak értékrendje alapján. És itt értelmezzük az „alkotás” és „érték” szavakat nyugodtan a legtágabb értelemben, hiszen nem csak művészeket nevezhetünk sztároknak vagy magyarul csillagoknak.
Azonban valahogy mégis úgy érzem, hogy hazánk a „sztárcsinálásban” egész biztosan első lehet a világon, mert ha a sztár szócska említését vesszük alapul, akkor a 10 milliós lakosságra, amiből mondjuk kb. 4 millió a felnőttlakosság, minden második emberre juthat egy sztár. Ennyi sztár, amennyit én a TV-ben látok és a pletykalapokban olvasok, egész egyszerűen már csak matematikailag sem születhet egy ilyen kis országban mint a miénk. Nincs meg hozzá az alapsokaság. Egy tízmilliós országban statisztikailag mégis hányan képesek véghezvinni olyan teljesítményt, amely egyrészről nyílvánosságot kap, másrészről méltán kivívja a többség elismerését?
Tegyetek egy próbát. Délután 5 órától hagyjátok bekapcsolva a TV-ét, a kettő közül valamelyik kereskedelmi TV csatornánkon. Húzzatok rovátkát egy papírra, vagy még jobb, igyatok meg egy korty whisky-t (emlékeztek, úgy mint a Dallas-os péntek esti bulikon. Ahányszor isznak a Dallas-ban annyiszor iszunk mi is egy pohárral) amikor azt a szót halljátok, hogy „sztár” (bármilyen szóösszetétel, úgymint médiasztár, ennek v. annak a sorozatnak a sztárja…stb. beleszámít). Lefogadom, hogy olyan részegek utoljára az egyetemi bulikon voltatok, mint amilyenek egy Fókusz/Aktív/Reflektor csatornaváltós széria után lesztek.
Ugyanis ma már csak sztárok tanácsai alapján diétázhatunk, a dietetikusok, táplálkozási szakértők menjenek a fenébe, nekik nem hiszünk. Na de az örökösen súlyfelesleggel küzdő Baby Gabi (sajnos polgári nevét nem tudtam megjegyezni) fogyókúrás tanácsai, annak ellenére, hogy az eredménytelenségük látványos, az már igen! Az alapján választunk lakóhelyet magunknak a modern lakótelekepeken bocsánat újépítésű lakóparkokban, hogy melyik sztár lesz a szomszédunk. Sőt, manapság már a nyár elejével a különböző szúnyogírtók hatékonyságát is sztárokon teszteljük, főműsoridőben nézve végig, hogy a nevesincs zenekar senki által sem ismert énekese hogyan egyensúlyoz a füstölővel és kedvencem, Karda Bea hogyan sikítozik a vastag krémréteg ellenére is bőszen támadó nőstényszúnyog láttán. De feltűnt, hogy a médiában nincs fodrász, csak sztárfodrász? És nincs ügyvéd csak sztárügyvéd? Feltűnt, hogy a „sztár” szó nálunk már rég nem csillagot jelent, hanem valami teljesen mást? Mondjuk szerintem minden olyan tulajdonképpen konstans munkanélküli átlagbélát is sztár-nak hívnak, akinek tisztességes szakmája, végzettsége híjján rendes munkahelye nincs, viszont már óvodás kora óta megbabonázva bámulta a mikrofont, és mivel szülei nem vették észre beteges exibicionizmusát, ezért nem is kezeltették. Ezért folyamatosan megjelenés-alamizsnáért könyörög a szerkesztőségekben, akik néha megszánják egy-egy olyan ahogy ők mondják: „színes egypercessel” vagy „nullás hírrel”, amire egy valódi sztár soha az életében nem vállalkozna. Például, hogy élő adásban szúnyogírtót teszteltessenek vele. Mi meg nézzük. Vagy hallgatjuk. Vagy olvassuk.
Mi tekintjük őket sztárnak, vagy csak a média ragasztja rájuk ezt a cimkét? És ha a média valakit sztárnak kiáltott, akkor az az is marad? Mint a tolvaj? Élete végéig és még két nap? És mi tényleg szívesebben fogadunk el bármit, ha azt egy sztár ajánlja? Legyünk már egy picit a médiával szemben is kritikusak! Ha rajtuk múlik, akkor mindenkiből sztár lesz, viszont akkor ki fog dolgozni? Mert a sztárpostás az biztos jól nyilatkozik, de a levelet nem hozza ki az tutti. A sztárrendőrbe meg a társaiba meg ne is menjünk bele, mert túl messzire vinné ezt az egyszerűnek szánt kis eszmefuttatást.
